Sokszor elhangzott már a családban, és igen még anyukám szájából is, hogy anno más volt a nevelés, más idők voltak. Sőt ahogy én visszagondolok a gyerekkoromra, ami rettentő boldog volt, de mégis más. Anyaként látom a saját gyermekeim életét, valóban annyira eltérő.
Hogyan jutottunk el odáig, hogy csemetéink a szemünk fényei? Mikor kezdett kialakulni ennek fontossága?
A történelem során különböző családformák alakultak ki és terjedtek el. A legősibb családtípus az ún. nagycsalád volt, amely több generációt, rokonságot és egyéb személyeket foglalt magába. Régen, ha úgy tetszik a boldog békeidőkben a gyermekek mind a társadalom szempontjából, mind pedig a család látókörének a peremén helyezkedtek el. A gyermekközpontú nevelés nem volt jellemző, inkább a hagyományok átörökítése és a közösségbe való beilleszkedés volt a cél. Kb. az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdett ez megváltozni. Talán azért mert ekkor kezdett az anyaság szerepe kisség átalakulni, fontosabb lett. A 19. században az otthonkép kezdett átformálódni, ugyanis az élet nehézségeiben a család az otthon „melege” volt a menedék, a biztonság. Ekkor jelent meg a magánszféra, és a házasságban is egyre nagyobb szerepet kaptak az érzelmek.
AZ APA SZEREPE A MÚLTBAN
A családban a legnagyobb tekintélye továbbra is az apának volt. A családi anyagi helyzetét biztosítva az apa dolgozott, így elszigetelődött a gyermekeitől. Szinte csak különleges alkalmakkor, ünnepekkor foglalkozott velük.
Nagy változás a 20. században további változások következtek be a családban. Az apák is egyre aktívabb szerepet vállaltak a gyermeknevelésben és a háztartásban.
AZ „ÚJ” ANYA
A kiscsaládban a gyermeknevelés elsősorban az anyák feladata lett, akik egyre inkább saját maguk szoptatták és gondozták csemetéiket. Az anyaság új értelmet nyert, az anya-ideál újrafogalmazódott. A szoros pólyázás elhagyásának ténye önmagában is forradalmi változást idézett elő az anya-gyermek kapcsolat minőségében. A pólyától megszabadított csecsemő ugyanis jóval szorosabb fizikai kapcsolatot tudott kialakítani anyjával, mint a bepólyázott. Az új korszak anyái már aggódó szeretettel figyelik gyermekeik testi-lelki fejlődését, baj esetén egyre többen fordulnak orvoshoz. Így az anyaság felértékelődött és a szeretett fogalma szorosan kéz a kézben járt az anyaság definíciójával.
Ez az átformálódás, természetesen nem mindenhol ugyanakkor és ugyanúgy zajlódott le. Az alsóbb társadalmi osztályokban az új szemléletmód csak megkésve tört magának utat.
A CSALÁDI FÉSZEK
A házak felosztása megváltozott, ahogy a berendezése is. Egyre fontosabbá vált a külön hitvesi szoba megléte, ahová a gyerekek csak nagyon ritkán léphettek be. A 19. század végére a külön gyerekszoba is megjelent, amit természetesen a gyermek számára egyre komfortosabbá tettek.
A „ÚJ” GYERMEKSZEREP
Mint korábban említettem, a gyermekek anno nem éppen a család középpontjai voltak. De ez idővel megváltozott, fokozódott a szülő és gyermek közti érzelmek. A szülők egyre jobban felelősnek érezték magukat a gyermekeikért, aggódtak értük, féltették, óvták őket. Így a gyermeknevelés egyre jobban arra fókuszált, hogy a gyermek önálló egyéniség legyen, aki képes a társadalmi szerepeknek megfelelni. Ez volt a magja a gyermekközpontú család megszületésének.
A 21. században újabb kihívásokkal néz szembe a család és a gyermekkor: az információs technológia fejlődése, a globalizáció hatásai, a válások gyakorisága, a családon belüli erőszak, a gyermekjogok érvényesülése… A gyermekközpontú nevelés továbbra is a legfontosabb, de egyre több szempontot és értéket kell figyelembe venni. És ahogy a bevezetőben is utaltam rá, a család és a gyermekkor tehát folyamatosan változik. Én személy szerint arra törekszem, hogy az mi kincseinknek boldog gyermekkort tudjunk biztosítani, hogy mind lelkileg, mind szellemileg és testileg egészséges felnőttekké válhassanak.
Forrás: https://www.babapatika.hu/magazin, http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Bevezets_a_gyermekkor_trtnetbe/43_az_anyasg_j_dimenzii.html
#NapiMami 