Mivel tegnap (11.22.) volt a magyar oktatás napja a hosszú ideje érlelődő bejegyzésemet már csak megírom. Lehet zavaros lesz, mert nehéz ezt sok gondolatot és főleg érzelmet összeszedetten leírni, de megpróbálom.
Mielőtt gyerekeim lettek, azt gondoltam, hogy egy pedagógusnak milyen fasza már, mert mennyi szünet meg minden. Aztán a fiam elkezdte az iskolát és megváltozott a véleményem. Főleg mostanság. Nincsenek megbecsülve. Naaaagyon nincsenek. Se fizetésileg, se sehogy. Állandó a túlterheltség, a feszültség és ez néha sajnos a gyerekeinken is csattan.
Na de oktatás. Tanárok a diákokkal együtt le vannak rogyásig terhelve. Ezt ők is látják, de nem tehetnek semmit, csinálni kell a tanmenetet. Próbál mind a pedagógus, mind a diák lépést tartani, de nem mindig megy. Sok ez. Nagyon sok. És most lehet jönni azzal, hogy de nekünk is meg kellett tanulni. Igen valóban, de baromira nem így és nem ennyire gyorsan, nem ilyen sokat és még sorolhatnám. Mert igenis én emlékszem mikor miket tanultam. Arra is emlékszem, hogy amikor felső tagozatos voltam, talán 7. 8. osztályos akkor volt 1 héten csak 1x vagy 2x 6 órám. Na most itt van a 4. évfolyamos fiam, akinek heti 3x van 6 órája. Értelmetlenül sok. Túlterheltek. A tanárok is. Véleményem szerint vannak felesleges dolgok amiket nyugodtan ki lehetne venni a tanmenetből, az órák közül. Ismétlem önmagam, mert túlterheltek a diákok. Tovább megyek… stresszesek. Az időközönként irreálisan nagy elvárások miatt. Már alsó tagozatban, és ez így nincs jól, nagyon nincs jól!
Tanárok: Nekik egyrészt fel kell készülni a következő nap óráira. Másrészt a dolgozatok javítása. Sokan azt gondolják, hogy ott az iskolában van idejük megoldani. Cöh, persze… Mikor? A legtöbbnek órája van 2-ig. Azán napközi, szakkör, korrepetálás… Jó esetben 4-kor go haza. Igen elvileg a családhoz. Gyakorlatilag meg dolgozatot javítani… Talán nem mindennapos, talán az. Ez részletkérdés. Nincsenek megfizetve a túlórázásért. Nincs ez rendjén. Lehet azt mondani, hogy ők választották. Igen, ez igaz, de annyira tönkre tették már ezt a pályát is, hogy a pedagógusok is megkeseredtek, és nagyon kevés olyan tanár, tanító maradt, akinek ez nem munka, hanem hivatás. Igen ez a jó szó, kevés manapság már az elhivatott pedagógus. És ez nem feltétlen az ő hibájuk.
Azt sem értem, hogy miért van az, hogy egy városon belül az egyik iskola full fel van szerelve, vannak eszközök, okos tábla, modern oktatás, a város másik felén lévő iskola meg örül, hogy ha a szülők és a tanárok ki tudják festeni a termet. Természetesen önköltségen. Olyan alapvető dolgok nincsenek meg egyes iskolába, hogy arra már szavak nincsenek. De nem sorolom, mert litániát írhatnék róla. Csak nem értem, hogy anno amire volt pénze az iskoláknak, arra most miért nincs, hova lesznek?
Röviden összefoglalva a magyar oktatás egy rakás trágya. Szerény véleményem szerint a Minisztériumban és a tankerületekben gőzük sincs arról, hogy mi kellene az iskolákba mind a diákoknak mind a tanároknak. De szerintem nem is érdekli őket.
#NapiMami 