Énekelj!

Itt nem az Universal Pictures által forgalmazott meséjéről lesz szó (bár az is megér egy “misét”), hanem rólunk, anyákról, az éneklésről.

Amikor egy kisgyermek, baba sír, akkor általában azt tesszük, amit már “ősidők” óta minden szülő. Ringatjuk, szopiztatjuk, megnézzük a pelust… közben csitítjuk, éneklünk neki. De nem csak akkor éneklünk neki, amikor beteg, fáj valamije, hanem teljesen hétköznapi tevékenységek közben is. Mi például anno öltözködéskor és evéskor (amikor én etettem még őt), fürdésnél. Én speciel nem tudom miért, lehet azért mert ösztönösen jött, lehet azért, mert így repült az idő, lehet azért, mert nekem is jól esett énekelgetni.

Hiába van zenei, énekes múltam, a hangom szerintem sokat kopott, nekem már nem tetszik, DE a gyermekeim szeretik, sőt a kislányom imádja amikor a Jégvarázs 2-ből az altatót (Túl az ábránd….) éneklem. Én is szeretem, mert ez csak neki szól, és olyankor olyan megmagyarázhatatlan bensőséges érzés tölt el. Mint ha megszűnne körülöttünk minden. Kislányom olyan boldog, nyugodt tud lenni olyankor, hogy azt leírni nem lehet. Mikor még kis csöppség volt, hasfájós volt nagyon. 0/24-ben. Éjszaka, ha csak halkan is de dúdoltam 2 dalt neki, amitől mindig megnyugodott. Ebből a 2-ből mai napig az egyik a kedvence. Múltkor megkérdeztem tőle, hogy hogy ezt énekelget. Azt válaszolta nem tudom, ezt nagyon szeretem, ez a kedvencem s mindig ez jut eszembe.

Hiába van zenei, énekes múltam, a hangom szerintem sokat kopott, nekem már nem tetszik, DE a gyermekeim szeretik, sőt a kislányom imádja amikor a Jégvarázs 2-ből az altatót (Túl az ábránd….) éneklem. Én is szeretem, mert ez csak neki szól, és olyankor olyan megmagyarázhatatlan bensőséges érzés tölt el. Mint ha megszűnne körülöttünk minden. Kislányom olyan boldog, nyugodt tud lenni olyankor, hogy azt leírni nem lehet. Mikor még kis csöppség volt, hasfájós volt nagyon. 0/24-ben. Éjszaka, ha csak halkan is de dúdoltam 2 dalt neki, amitől mindig megnyugodott. Ebből a 2-ből mai napig az egyik a kedvence. Múltkor megkérdeztem tőle, hogy hogy ezt énekelget. Azt válaszolta nem tudom, ezt nagyon szeretem, ez a kedvencem s mindig ez jut eszembe.

A kisfiamnak is van dala. Ami csak kettőnké, amit imád, és ha nagyon maga alatt van, akkor eléneklem neki, mert igényli. De ő már ugye nagy fiú (10 éves) és nagy ritka maikor szüksége van erre. Legtöbbször mindent is megold, ha hozzám bújik.

Azt akartam ebből kihozni, ha nincs hangod, akkor is tudsz énekelni és az a gyermekednek a legszebb, még akkor is ha hamisan cseng egy-egy dal, mert TE énekled NEKI, és ez mindennél többet ér neki. Kár megfosztanunk őket és magunkat is ezektől a nagyszerű érzésektől, hiszen mindkettőtöknek igen sokat adhat az éneklés!

Ennyi voltam mára! Puszi Pacsi mindenkinek!