Drágáim! Most ezzel a bejegyzésemmel, lehet sok anyuci haragját kivívom magamnak de muszáj kiírnom magamból amit gondolok. Legalábbis megpróbálom. Van egy két dolog amit nem tudok elviselni. Az egyik, amit nem régiben közzé is tettem a szuper anyák, vagy Ős anyák, nem éppen a szókapcsolat legjobb értelmében. A másik amikor ezen anyák a gyermeküket is “szuper” babává avanzsálják. Ez történt most is, vagyis tegnap. Nincs azzal baj, ha egy anya büszke, ez természetes és jó. Na de sokan vannak akik NAGYON túlzásba esnek. Mit értek ez alatt? Akkor mondok példát csak, hogy értsétek mi a bajom: nincs még másfél éves a gyerek de már mondókát mond meg énekel egy egész dal! WTF! Neeee! Ne már! Nem ennyi de nem szeretnék többet idézni, mert a végén még nagyon sok mindenkit megsértek. Nos nem vagyok féltékeny, mert az én gyerekeim is okosak, szépek, cukik… De tudnak értenek amennyit tudnak, de nem képzelek bele a dolgaikba többet, mint amennyit jelentenek. Anyucik kérlek szálljatok már le a földre! Hessegessétek már el azt a rózsaszín meg lila ködöt a szemetek elöl, mossátok ki a fületeket a csillámportól, mert ez nem jó! Egyrészt azért mert az esetek többségében ezek nem valós dolgok csak az anyai szeretet sokat tud ködösíteni. Kedves másik oldalon lévő anyucik. Egy jó tanács, ha egy ilyen szuperanya-baba párossal találkoztok. Csak mosolyogjatok bájosan, és engedjétek el a fületek mellett a tehetséget, ne versenyezzetek velük, mert csak az ő babájuk a szupibaba.
Mára ennyi. Vagyis nem ennyi lenne, mert szívesen kitérnék még pár dologra, de inkább nem teszem, mert lehet így is nagy lesz a durci 😀 Jah és még valami, nem vagyok féltékeny 😉
Szóval puszi pacsi mindenkinek 😉
#NapiMami 